Weiszné Szabó Magdi

Ultrarövid Terápiás® konzulens

„Hiába fürösztöd
önmagadban, csak másban
moshatod meg arcodat.”

József Attila

Erdélyben- Csíkban – születtem, nőttem fel és éltem át, éreztem, tanultam meg, szívtam magamba azt, hogy a „lélek dolga” a legfontosabb. Az tarthat meg vagy okozhatja a vesztünket. Így hát, a lélek dolgai iránti vonzalmam velem egyidős.

A szerelem, házasság hozott Tolna megyébe 34 éve. Évtizedeimet az emberekkel való foglalkozás töltötte ki. Tanítottam általános iskolában és voltam hitoktató. Oktattam felnőttképzésben grafológiát. A 6-8 fős csoportok grafológiai oktatása különleges élményekkel és tapasztalatokkal gazdagított, mert a tárgy- és a csoportméret egyaránt kínálta a fejlődési- fejlesztési „utakat”.

Krízisintervencióban, „SOS lelki-segély szolgálatban” is évekig tevékenykedtem. Az elmúlt húsz évben egy pszicho-szociális segítő egyesület keretei között dolgozom. A munkánk – a munkám – nagyon színes. Tág határokat biztosít és az ügyfelek (kliensek) széles palettáját probléma, képzettség, kor, nem tekintetében.

A pszicho-szociális gondoskodás egyéni szükség és igény szerint foglal magába tanácsadási- mentorálási- terápiás elemeket. Esetmegbeszéléseket vezetek, tréningeket tartok, a kollégák lelki karbantartásában közreműködök.

Végül (de nem utolsó sorban :-)), felneveltem a három gyermekemet, tőlük és általuk is nagyon sokat tanultam!

Mindenki kíváncsi önmagára.
Arra is szokott magyarázatot találni, hogy miért alakult úgy a természete, az élete ahogy alakult, és ezekben a magyarázatokban gyakran fellelhetjük (mondhatni mindig) a családi hátteret, a kapcsolatokat, a félelmeket.

Az évek során több száz életbe nyertem betekintést, így sorozatosan tapasztaltam, hogyan köt gúzsba a félelem, hogyan bénít meg a szorongás embereket; hogyan válhatunk végül önsorsrontókká a tudattalanul felhalmozott lelki terheink, a folyton „begyulladó” lelki-tüskéink miatt.

Próbálok jól bánni a magam és Mások lelkével, minél pontosabban érzékelni a határokat és a határtalanságot…, úgy lenni és úgy tenni, hogy lehetőleg javítsak-támogassak!

Szociális munkás lettem, mentálhigiénés szakember, grafológus. Tanultam krízisintervenciót, szomatodrámát.

Aztán, az Ultrarövd Terápia® csodájának megtapasztalása, gyakorlásának katartikus élménye új távlatokat nyitott! 

Lényegre törő, mégis kedves, türelmes; pontosan a lényegre fókuszáló, átszövi a megtartó erő, miközben cseppet sem erőltetett vagy erőszakos. A talpunkba fúródott pici tüske vagy a körmünk alá fúródott parányi szálka mozgáskorlátozottá tehet egy időre, pedig hol vannak azok az apró tárgyak a mi méreteinkhez képest?! Azt gondoljuk sokszor, hogy a lelkünket érő „tüskék”, „szálkák” elég apróságok, nem befolyásolhatnák az életünket, vagy legalábbis, segítség nélkül is el kellene bánnunk velük! Időnként, mégis nagy megkönnyebbülést hozhat, hogyha valaki segít kihúzni a tüskét! 

Mindig kerestem a megoldások-feloldások mikéntjét, az „Ultrarövid Terápiában” találtam meg a leghatékonyabb módszert.

Ha úgy érzi, Önnek is tudnék segíteni,
keressen bizalommal!

„Egy mondat” a Félelemről

Vannak szavak, melyeknek érzelmi „vegyértéke” akár ezerszerese a többi „egyszerű” szónak. Biztosan megvannak az egyéni eltérések ezekben a soha meg nem írt listákban, de az sem kizárható, hogy van, talán tucatnyi, mely sok ilyen képzeletbeli (vagy ott sem létező) listán helyet kapna. Nekem van legalább tucatnyi… Mind olyanok, hogy egyesével is képesek jó vagy rossz értelemben felforgatni a világomat! Nagy súlyuk és egész „történelmet” hordozó tartalmuk van. Némelyiket (persze az összes érzelmi tartalmával- és amiatt) dédelgetem, óvom, időnként majdnem „mantrázom”, míg a többi… A Félelem: Többször történt, hogy amikor a Félelemről gondolkodtam, eszembe jutott egy vers: Illyés Gyula – Egy mondat a zsarnokságról című verse. Először meglepett ez a spontán gondolat-társulás, aztán… úgy éreztem, hogy majdnem mindenhol behelyettesíthető lenne a zsarnokság helyére a félelem.

 

EGY MONDAT A FÉLELEMRŐL

Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról című versének átirata – részlet 

Hol félelem van,
ott félelem van

nemcsak a titkon
félignyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,

hol félelem van, ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy rég istened sem;

ott félelem van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget;

nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;

az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves;

az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban,
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,

nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szó-mámorban,
mint légy a borban,

mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled,
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban,
az ott van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablak,
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz,
ő, a félelem kérdez,
képzeletedben
se vagy független,

mert félelem szól
lázból, harangozásból,
a papból, kinek gyónol,
a prédikációból,

az néz rád
kutyád szemén át,

s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;

mint víz a medret,
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből?
ő néz rád a tükörből,

ő les, hiába futnál,
fogoly vagy s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába,

beivódik, evődik
velődig;
eszmélnél, de eszme
csak övé jut eszedbe,

néznél, de csak azt látod,
mit ő eléd varázsolt,

s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,

bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
gyermeked neki nemzed,

vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;

mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.