„Ezen a szakaszon két csupasz, száraz szikla magaslott az egyre apadó folyóban. A két szikla között megrekedt egy szálfa, és több sodródó fatörzs akadt fel ezen a torlaszon. Óriási, elmozdíthatatlan gát keletkezett. Apámat összetörte a látvány. Összegörnyedt a nyeregben, rossz volt nézni is, aggasztott, hogy ilyennek látom; leugrottam a lóról és a partra szaladtam. Vizsgálódó tekintettel néztem az összetorlódott szálfákat, ide- oda cikáztam, szememet mindvégig a folyón tartva. Minden szögből megszemléltem a torlódást. Végül kiáltottam apámnak:
– Erősítsünk egy kötelet arra a fára! – és a fennakadást okozó szálfára mutattam. – Ha sikerül akár kis távolságra is elvontatni a kövek közül, meglazul a rakás, és a többi szálfa felszabadul.
– Nem lesz könnyű eljutni odáig – mondta, hangja fakó volt és közönyös – Egy milliméterre sem bírjuk elmozdítani azt a fatörzset.
– Nem is mi fogjuk megmozdítani, hanem a lovak.
– Rendben – válaszolta.
… A lovamhoz szaladtam, és leoldoztam a nyeregből a kötelet, majd fogtam az apám kötelét, a kettőt összekötöztem, csúszócsomót készítettem az egyik végére, és jó erősen meghúztam, aztán a kötelet a nyakamba akasztottam, a hónaljam alatt átkötöttem vele a mellkasomat, majd hátul magamra erősítettem. – Tartsd a másik végét!- kiáltottam…
… a folyóba vetettem magam… A sodrás nem volt erős errefelé, mégis magával ragadott. Amikor a torlaszhoz értem, felgyorsultak az események. Hagytam, hogy sodorjon az ár, míg el nem érem az első szálfát. Meggyőződtem afelől, hogy eléggé stabilan áll, aztán felkapaszkodtam rá, és megvetettem rajta tornacipős lábamat. Kicsit inogtam jobbra meg balra, de kisvártatva visszanyertem az egyensúlyomat, és fatörzsről fatörzsre szökelltem… Lendületből ugrottam egyet-kettőt, csak hogy érezzem, még mindig a megfelelő ütemben mozgok. Pár fatörzs elfordult a talpam alatt , de mivel egy pillanatra sem álltam meg, nem estem be a vízbe.
… Némi manőverezéssel eljutottam a torlaszt okozó szálfához.. A vége, ahová a kötelet akartam erősíteni, víz alatt volt.
– Le kell merülnöm! …beugrottam a vízbe és lemerültem. Az áramlat hátba taszított, és húzta a karomat. Kinyitottam a szemem és megpillantottam a fatörzs végét, közvetlenül az arcom előtt. Átvetettem a fejemen a kötelet, és a csúszócsomó segítségével a fatörzsre erősítettem. Minden olyan gördülékenyen ment…. …feljöttem a felszínre …, visszaevickéltem a partra. …
– A szentségit, ez igazi mestermunka volt – mondta apám…